2010. szeptember 17., péntek

2010-Cassiopeia-01


Nos, ez a pillanat is eljött!!! Az utolsó malter, szilikon és festék folt is lejött a kezemről, már a végső simítások, ecsetvonások is a helyükön vannak, vége a ház felújításának - kívül-belül?! Egyesek szerint ez soha nem fog bekövetkezni, mindig lesz valami tennivaló......... Tudom, nem szép elindítani egy blog-ot, aztán hetekig semmit nem írni, de talán elnézitek ezt - több mint két hónapot ment a munka, meg pár hétig mi sem voltunk itthon. Hogy hol voltunk? Hát természetesen a Vörösön, két nagyon szép szafarin.

Az első hetet a Cassiopeia-n töltöttük, nagyon változatos útvonalat agyaltak ki a barátaink: Hurghada - Panorama - Salem Express - Elphinstone -
Sha'ab-Abu-Nuhas - Hurghada. A társaság nagy részét még tavaly augusztusról ismertük, Robi és csapata. Jó fejek, csak alig isznak:-))))) Többnyire tapasztalt búvárok, ugyan néhányan első szafarijukon voltak, de nem látszottak ijedősöknek, ami nagyon biztató volt. Egyik vezetőnk Sanad volt, akivel tavaly volt néhány súrlódásom a kezdetekben, de napjainkra már nagyon jól megértjük egymást - bár még mindig nehezen emészti meg, hogy mindig elhagynak a többiek:-))). A másik tag - Ahmed - szintén jó srác, néha még merülés közben is felébredt, de többnyire azért aludt. A hajó továbbra is a már megismert magas színvonalú, a legénység barátságos, segítőkész, a kaja változatos, csak halat alig adnak, sushi-ról meg nem is hallottak:-((( Talán csak a ventilátorok hiánya az ebédlőben és a szalonban rontott a kedvező benyomáson - néha majd' megpusztultunk a párás hőségtől odabent, mert a légkondi nem bírta.

Az idő kegyetlen meleg volt, 42-43 fok, szél alig, tenger sima, látás kiváló. Teljes meglepetésemre a check-dive nem egy lepusztult zátonynál történt - Gota'a Abo Ramada volt a hely neve - amit elégedetten nyugtáztam. Többször előfordult, hogy totál halott zátonynál tartják, nem felfogva, hogy nekünk minden merülés sok pénzbe kerül! Teljes joggal elvárhatjuk, hogy már az első merülés is szép helyen legyen, hiszen annyi gyönyörű, biztonságos zátony van a Vörösön, amely nem túl mély vízzel határos - szép korall kert, homokos fenék, teljesen jó elsőre is. A két merülés alatt 12 Bluespotted Stingray-t láttam! A következő merüléseink Safaga előtt, a Hindman-zátonyoknál volt, a Salem Express volt a cél.

1991 karácsonyán már hazafelé készülődtünk szabira, amikor az egyiptomi tv-ben megdöbbentő képsorokat láttunk: viharos tenger, rengeteg
Zodiac és búvár, a bemondó pedig tragikus szerencsétlenségről, több száz áldozatról beszélt. A hajnali órákban a szaudi zarándok útról Safaga-ba tartó óriáskomp alig pár kilométerre a kikötőtől megütötte az egyik falatnyi kis zátonyt, az orrajtó felnyílt - ún. roll-in - roll-out hajó volt, autók hátul be, majd a másik kikötőben elől ki - a hajó teljes szélességében tódult be a víz és alig 15 perc alatt a hatalmas, 120 méteres óceánjárót elnyelte a tenger. A pánik hatalmas volt, a többségnek esélye sem volt kimenekülni a többszintes utastér kabinjaiból a folyosókra elemi erővel bezúduló víz ellenében. Csak azok menekültek meg, akik a fenti étteremben tartózkodtak. A mentőcsónakok egy részét vízre sem tudták tenni, maga a legénység is a saját életét mentette.
Utóbb kiderült, hogy az egyik profi búvár barátom a Sinai Divers-től is ott dolgozott egy napig - szedték ki a halottakat - de tovább nem bírta, gyakorlatilag összeomlott.

Jelenleg a roncs 25 méter mélyen, a jobboldalára dőlve fekszik, jól látszik a hatalmas ütődéstől elgörbült orr, a felnyílt orrajtóval. Először 1994-ben merültem rajta, akkor még alig volt néhány korall kezdemény a korlátokon. Emlékszem, milyen lehangoló és szívszorító volt látni belül, az autók szintjén a rengeteg motyót, a talicskán tartott szőnyegeket, táskarádiót, gyerekbicikliket, sok-sok táskát és személyes tárgyat. A legjobban az egyik bőrönd felirata sokkolt: "Happy journey!", azaz "boldog utazást!" Majd a '90-es évek végén és 2000 elején még párszor jártam arra, de aztán hosszú évekig nem láttam. Emlékeztem egy zöld Frogfish-re, amelyik rendszerint elöl, a baloldali létrán tanyázott. Kíváncsi voltam, hogy most milyen élet fejlődött a roncson, meg van-e még ronda barátom?

A tenger sima volt, már
a felszínről kiválóan látszott a mélyben a hajótest. Látás fantasztikus, áramlás semmi, minden ideális volt. Főleg a korlátokon most már sokkal több kemény korallt lehetett látni, de érdekes módon, lágy korall szinte semmi. Régebben le volt hegesztve az oldalbejárat, de most ismét nyitva volt, sőt, a tat hatalmas lehajtható kapuját is leszakították, így nagyon könnyű a roncsba behatolni. Belül azért még mindig érdemes óvatosnak lenni: a jobboldali folyosó, ami most legalul van a hajó eldőlt helyzetet miatt, továbbra is tilos terület! Semmi fény, mélyen van, aki nem tapasztalt és nem ismeri a hajó felépítését, könnyen megzavarodhat. Jó érzés volt ismét kijutni a fényre és súlytalanul végiglebegni a hatalmas fémtest felett. Az egyik fedélzeti oszlopon régi ismerősömet pillantottuk meg: a Frogfish-t! Mára már sokkal nagyobb és kövérebb lett, de azért jó szem kell hozzá, hogy kiszúrja az ember. Nagy sikere volt mindenkinél. Kettőt merültünk itt, aztán irány az Abu-el-Kifan és utána az Elphinstone. De erről majd legközelebb.

1 megjegyzés: