2010. szeptember 30., csütörtök


Abu el Kifan.

Mindig is annyira sokat ígérő volt ez a Safaga előtti zátony. Impozáns, hatalmas, színes lágy korallokkal dúsan borított
különálló koralloszlopa a főzátonytól délre a nagy platón uralja a látványt. Emlékszem, mindig hatalmas halrajok keringtek körülötte, gigászi fekete és ezüst Jack "pásztorok" terelgették őket, néhány helyi fehér uszonyvégű kíséretében. Most, dacára a közepes északi áramlásnak, csak a nagy ürességet látjuk. A plató peremére is kimegyünk, de sem kint a kékben, sem lent a mélyben nem látszik semmi. Csalódottan fordulunk vissza a főzátony felé, a helyzetet egy teknős és egy Blue Spotted rája menti meg. Leállok videózni, persze, mire végzek, a csoport már megint messze jár......

Érdekes felfogás ez, már sokakkal többször beszélgettünk erről. Általában a vezetők sem, de a vendégek sem tudják, hogy ha mindig úszunk, ráadásul sokszor
erőteljes mozgással, szinte minden nagyvadat elhajtunk magunk körül! Nagyon sokat - több százat - merültem partról Sharm-ban mások által érdektelennek tartott helyeken és nagyon sokszor láttunk úgy cápát(!!!), sas ráját, teknőst, mantát, amelyek FELÉNK és NAGYON KÖZEL JÖTTEK, mert rászántunk 25-30 percet, hogy egy helyben maradjunk, bebújva egy korall tömb takarásába, a légzésünket teljesen lelassítva, nem mozogva. Egy idő után a környezet annyira befogadja a búvárt, hogy többször előfordult, a tisztogató halakat úgy kellett elhessegetni. Egyszer egy hosszú "csőrű" Wrasse még a feleségem fülébe is becuppantott, nem kevés rémületet okozva:-)))) Gondoljuk el, ha erdőben vagyunk és állandóan csörtetünk a magasles körül, garantáltan nem fogunk szarvast látni!!! Ezt kellene a víz alatt is észben tartani. Főleg akkor fáj a szívem, amikor egy-egy áramlásos saroknál még két percet sem képes a csoport maradni, pedig az igazi "színielőadások" mindig ott történnek, csak türelem kellene hozzá!

Sajnos, a mai vezetett merülések szinte mind ilyen stílusúak: "A"
pontban beugrunk, tempósan végigúszunk egy olimpiai távot, "B" pontban feljövünk, majd utána a kamerásokat kegyetlenül letoljuk a fedélzeten, hogy megint "elmaradtak"! Kezd néha a merülések igazi értelme, a ráérős szemlélődés, a szinte uszonymozdítás nélküli lebegés, a fotózás, videózás öröme egyre távolabb kerülni. Szerintem valami alapvetően nagyon rossz van a mostani búvárképzésekben. Nem azt tanítják, hogy ha valami kíváncsi rád a víz alatt, az úgyis odajön megnézni, hanem mindenki megpróbálja fergeteges uszonymozgatással utolérni az érdekesebb élőlényeket. Pedig nincs röhejesebb, mint amikor valaki megpróbál mondjuk egy cápát, vagy mantát turbózva ráúszva elérni. Így csak elijeszteni lehet. Ha már odajött, meg lehet próbálni óvatosan követni, de sohasem előtte, mert akkor csak elijed. Persze, tudom, hogy ehhez más szemlélet kellene, amit a rendkívül eltérő tapasztalatú vendégek között csak türelmes magyarázattal és eligazítással lehetne elfogadtatni. Ez kiválóan csak akkor működik, ha 2-6 búvár van a víz alatt és azok is össze vannak szokva.

Pár éve Maldív-on az egyik leghíresebb manta tisztító állomáson többen nem jöttek fel a zátony fölé és maradtak nyugton a tízméteres mélységben, hanem kint úszkáltak a kékben, pedig az eligazításon a lelkünkre kötötték az ellenkezőjét. Persze, így egyetlen manta sem állt be tisztításra, kint maradtak a kékben. Akik szintén a kékben maradtak, büszkén újságolták, hogy nyolcat is láttak, tíz-tizenöt méterről..... Ja, csak éppen őmiattuk nem jöttek be, hogy akár tíz-húsz percig is érintésnyi távolságról gyönyörködhessünk bennük. Pedig profi búvárok voltak.


Ahogy egy helyben videózom és nem mozgok, a jutalom most sem marad el - egy gigászi muréna közelít meg. Hatalmas példány, legalább kétméteres, férficomb vastagságú törzse hatalmas erőt sejtet. Éjszakai ragadozóként a muréna nappal ritkán mozog az üregétől távol, ilyenkor sokkal idegesebb a nyílt terepen. És azok a fogak!!! Pár búvár már megtapasztalta, hogy milyen fájdalmas egy muréna harapása, ha provokálják, egy kézfej operáció költségeiről nem is beszélve! Tanulságos a következő videó 03:15-től: http://www.liveleak.com/view?i=f80_1214070161 Ezért csak finoman és lassan fordítom a kamerát feléje. Érintésnyire úszik el, majd a fal mellet a csoport után iramodik, alig tudom a tempót tartani vele. Rövidesen utol is érjük a csapat utolsó búvárait és csak azért imádkozom, hogy valaki forduljon már hátra! Nagy felvétel lenne, ahogy a fejektől már alig méterre lévő, tátott szájú ragadozót szemtől szembe megpillantanák! Az lenne ám csak az őszinte arckifejezés! Sajnos, mindenki csak előre néz, térben kevesen tudnak radarozni, hozzá vagyunk szokva a kétdimenziós mozgáshoz. Az utcán is ritkán kell 360 fokos gömbszerű térben tekingetni. Így csak akkor veszik észre párosunkat, amikor elzúgunk mellettük. Mindenki nyomja a kamerák gombjait, de már lekéstek a "szembe" fotóról. Én meg csak remélem, hogy Ahmed megint elszundított és nem tűnt fel neki a hiányom:-))))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése